Heliké virágzó városát egyetlen éjszaka leforgása alatt pusztította el Kr. e. 373 telén egy földrengés, majd az azt követő szökőár. Az akháj szövetség fővárosa a Peloponnészosz félsziget északi részén, két kilométerre a Korinthoszi-szorostól épült fel, ez volt Poszeidón, a tengeristen kultuszának központja. Pusztulásának rejtélye kétezer éven át foglalkoztatta a történetírókat. Az elsüllyedt várossal foglalkozott többek közt az ókori „bedekker-író”, a Kr. u. 2. században élt Pauszaniasz a Görögország leírása című, tíz könyvből álló művében. Írt az eltűnt városról Sztrabón (Kr. e. 64–Kr.u. 23) görög utazó és földrajzíró, Diodórosz (Kr. e. 1. század–Kr. u. 21) görög történetíró, ahogy sokan mások is – olvasható a Popular Archaology régészeti hírportálon.

Dora Katszonopulu görög régész 1988-ban indította el a Heliké-projektet, amely az elveszett város felkutatását tűzte ki célul. Hat évvel később végezték el a Korinthoszi-öböl térségében, Heliké feltételezett helyén a talaj magnetometriás vizsgálatát, amely a föld mélyebb rétegeiben rejtőzködő maradványok felkutatására szolgál. A vizsgálat eltemetett épület maradványait mutatta ki, ám a várost magát csupán 2001-ben sikerült megtalálni, azóta nyaranta folynak a helyszínen a feltárások.

Az ókori város közelében a régészek egy sokkal korábbi település romjait is megtalálták, amelyet Kr. e. 2600–2300 táján szintén földrengés pusztított el, maradványai 3-5 méter mélységben rejtőznek. Az eddigi feltárások során macskaköves utcák, átriumos házak kerültek napvilágra, de rengeteg kerámiaedényt, arany- és ezüstékszereket is találtak, amelyek az ősi település gazdagságáról tanúskodnak.